A vasfüggöny lehullásával versenyképtelenné vált a korábban világhírű magyar elektrotechnikai ipar. Hazánk a tömeggyártás területén nem tudta követni Kínát, viszont szellemi kapacitásunk továbbra is jelentős – a Rádió Orienten Jeszenszky Sándor tudománytörténész az elektrotechnika történetének bemutatása mellett a hazai ipar helyzetéről és a műszaki múzeumok szűk mozgásteréről beszélt.

A fizika tudománya évezredekig meghatározta a természettudományos világképet, melynek a görögök óta része volt a dörzselektromosság. A szakterület gyakorlati alkalmazásához azonban először tudományos ismeretekre volt szükség. Jeszenszky Sándor elmondta, a XVIII. században már sok komoly kísérletet végeztek az elektrosztatikában. Az 1752-es évben Benjamin Franklin kimutatta, hogy a villám egy villamos kisülés, így az épületek villámhárítóval megvédhetőek. Ez azonban mindössze elhárítás volt, nem gyakorlati felhasználás. Az első áramforrás a néhány amperes áramot adó galvánelem lett. Ez volt az őse a mai kémiai áramforrásoknak.

Jedlik Ányos 1800-as születése egyben az elektrotechnika kialakulásának éve – emelte ki a Rádió Orient műsorában a a Magyar Elektrotechnikai Múzeum nyugalmazott igazgatója. Ezekben az évtizedekben kezdték felderíteni a villamos áram hatásait. A kémiai, hőfejlesztő funkció mellett 1820-ban Oersted felfedezte az áram mágnesességét is. Jedlik Ányos tanulmányai során már az elektromágnesesség új jellemzőit is megtanulta, majd professzorként ezzel az újdonsággal kezdett foglalkozni. „Jedlik továbblépett Amper munkásságán és kimondta, hogy két elektromágnes forgó mozgás létrehozására alkalmas. A fizikus egy áramirány váltóval hozta létre a kommutátoros egyenmotor első változatát.”

Híres mérnöktriász a Ganz-gyár élén

A 19. század első felének szakértői az elektrotechnikai ismeretek nagyipari alkalmazását alapozták meg. Jedlik Ányos munkásságát Eötvös Loránd, majd Ziprenowsky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó Titusz folytatta. „Magyarország modernizációs időszakában a társadalom és az ipar is vevő volt az újdonságokra, szükség volt a folyamatos innovációra. A gépészmérnökök az elektromosság minden területén hatalmas lehetőségekkel néztek szembe”. A villamosmérnök példaként a Mechwart András által létrehozott elektrotechnikai osztályt emelte ki. A kezdetben 6 fős egység az 1890-es évekre már több ezer embert foglalkoztatott. Kialakult az a világhírű mérnöktriász, amely vezetésével a Ganz-gyár a világ minden kontinensére szállított.

Magyarország mint erőműépítő hatalom

A magyar tudósok a váltakozó áram alkalmazásával forradalmi dolgot hoztak létre. A magyar elektrotechnika a következő évtizedekben kisebb megtorpanásokkal haladt előre. A profitorientáltság miatt például Kandó Kálmán úttörő villamosítási projektje csak Olaszországban tudott kibontakozni. A tudománytörténész kiemelte, Trianont követően az ország energiaforrás nélkül maradt. „A magyarok ráébredtek arra, hogy csak a korszerű technológia húzhat ki a válságokból. Verebélyi László professzor energiatervét követve megindult az ország villamosítása és a hőerőművek építése”. A vendég rámutatott, a gyenge minőségű szénre kellett építeni a gazdaságot. Ehhez Bláthy kitűnő generátorokat, míg a Láng Gépgyár kiváló gőzturbinákat és kazánokat állított elő.

A második világháború után tovább erősödött az erőművekre épített ipar. Az elődök kemény kiállása nem hagyta, hogy háttérbe szoruljon az elektrotechnikai infrastruktúra kiépítése: létrejött az országos villamossági hálózat. Ennek köszönhető, hogy az országban sohasem volt komolyabb fennakadás a villamosenergiai ellátásban – mondta a villamosmérnök.

A nagy szellemi hányad területén van lehetőségünk

A rendszerváltozás azonban az ipar teljes leépüléséhez vezetett: a határok megnyitásával versenyképtelenné vált a magyar technológia. „A tömeggyártás területén nem tudunk és nem is akarunk a kínai munkabérek szintjére beállni. Kis országként a nagy szellemi hányad területén vannak lehetőségeink”. A vendég hozzátette, a nemzetgazdaságban nem tudatosodott a közvetlen értéktermelés meghatározó szerepe. „A kínai olcsó termékekből nem lesz magyar GDP.”

Bajban vannak a műszaki múzeumok

A magyar ipar összeomlásával komoly gondokkal szembesültek a műszaki múzeumok is. Anyagi problémák miatt mindössze a Közlekedési Múzeum üzemeltetését tartják szem előtt, a többi műszaki terület perifériára került. Az Országos Műszaki Múzeum és a Magyar Elektrotechnikai Múzeum szakgyűjteménnyé degradálódott, így már nem kötelező feladatuk a kiállítás szervezés, valamint az oktatási tevékenység. Emellett a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum háromévesre tervezett bezárása a munkálatok esetleges elhúzódása miatt tovább is nyúlhat.

A muzeális vonalon a humán terület került előtérbe, nem értékelik megfelelően a műszaki tudományok jelentőségét. Jeszenszky Sándor szerint a munkaerő-piaci igények miatt azonban a műszaki érdeklődés felkeltésére lenne szükség. Ezzel szemben a fizikai oktatás óraszáma és minősége is csökken, a gyakorlati ismereteket bemutató intézmények pedig háttérbe szorulnak.