A tájékoztatóban felidézték, hogy április 19-e, a cirkuszi világnap a cirkuszművészet legjelentősebb közös, nemzetközi ünnepe. Ez alkalomból Fekete Péter, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatója a világ valamennyi magyar és nemzetközi artistaművésze számára fogalmazta meg üzenetét, tisztelete és elismerése jeléül.

Fekete Péter a cirkuszi porondot egy földre fektetett glóriaként jellemezve egyebek mellett úgy fogalmazott, hogy az

"egy fűrészporillatú, hatalmas tányér az Isten tenyerén".
A Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész azt írta: "egy szent hely, az emberi akarattal, kitartással, egymásra figyeléssel, megvalósítható csodák szentélye, egy olyan hely, ahol a munka, az eltökéltség, a csapat feltétlen egysége szüli meg a csodát".

A porond "egy 13 méteres különleges kör, ahol kívül maradnak az ellentétek, ahol barnabőrű a fehér vállára áll, a mohamedán a keresztényt tartja, ahol az ukrán az oroszt segíti és ahol nincs óriás vagy törpe, csak munka és eltökéltség. A másik tisztelete, egymás kiegészítése!" - fogalmazott Fekete Péter.

"Ülnek körkörös sorokban százak, ezrek. Jönnek napról napra és rácsodálkoznak: így is lehet? Gyűlölet, viszály és háború nélkül. Egymást segítve, egymásban feltétlenül bízva" - írta üzenetében a főigazgató.

"Ha te erre billensz, akkor én arra mozdulok, kiegyensúlyozlak, kiegészítelek. És ha kell, akkor védőháló vagy biztosítókötél nélkül is. Összecsorgott izzadtsággal és közös felszabadult mosollyal. Összeszorított fogakkal és kirobbanó örömtapssal. Így is lehet? Igen, így is lehet"- fogalmazott Fekete Péter, hangsúlyozva, hogy az emberek "jönnek nap nap után, próbálják eltanulni és ellesni a példát és újra jönnek, és elhozzák hát fiaikat és leányaikat is és jönnek újra és figyelnek és elhozzák a nagyit és a szomszédot, mert ezt nekik is látniuk kell!".

"Mert rájönnek, így érdemes, csak így érdemes!" - írta a cirkuszi világnap alkalmából Fekete Péter.

A cirkuszi világnapot 2007 óta ünneplik minden év április harmadik szombatján.
2010-ig európai cirkusznapként tartották számon, azóta azonban világszerte megemlékeznek róla az utazó és kőcirkuszok, a független újcirkuszi társulatok, valamennyi cirkuszművész, cirkuszi dolgozó és a cirkuszrajongó közönség is.